Hrvaska.net
Horvátország történelme 3. – A 20. század és napjaink

Horvátország jelenkori történelmét nagyban meghatározta Jugoszlávia kialakulása, illetve felbomlása. A századfordulót követően a horvát nacionalisták két különböző irányzatra szakadtak. Amíg egyesek a független Horvátországra esküdtek, addig másod olyan államot szeretett volna, amely az összes délszláv államot egyesíti. Sokáig tartott azonban, mire eldőlt, hogy a történelem melyik irányzatot fogja igazolni.

Monarchiától az egységig
Amikor az első világháború megkezdődött, akkor Horvátország – a Monarchia részeként – a tengelyhatalmak oldalán állt. De még a háború lezárása előtt felbomlott. az Osztrák-Magyar Monarchia. Horvátország 1918 októberében kijelentette függetlenségét, valamint még ebben az évben megállapodtak a szlovénekkel és a szerbekkel is. Ezen egyezménynek köszönhetően új állam született a szerbek, a horvátok és a szlovének királyságaként.

Igaz, hogy a horvátok a húszas években folyamatosan törekedtek az autonómiára. Az önállósodás vezetője, Stjepan Radic azonban1928-ban politikai gyilkosság áldozata lett. 1929-ben Alexander király a Parlamentet is felfüggesztette és királyságot hozott létre. Az államot Jugoszláviának nevezték át, lakói magukat pedig délszlávoknak nevezték, hiszen a „jug” számos szláv nyelven „delet” jelent.

Jugoszláviától a délszláv válságig
Ahogyan közeledett a második világháború, úgy erősödött meg a radikalizmus Horvátországban. Az 1930-as években két szélsőséges párt működött az országban: a kommunista és a fasiszta párt. A világháború kitörésének évében a jugoszláv kormány megfogalmazta a horvát autonómia iránti igényét, és Banovia néven önálló régiót hozott létre.

Bár a háború elején Jugoszlávia még deklarálta semlegességét, de 1941-ben brit tisztek puccs végrehajtását kísérelték meg. Nem sokáig késett a németek válasza sem: Hitler 1941. április 6-án megtámadta és gyorsan elfoglalta Jugoszláviát. A németek Horvátországban – a fasiszta Ustase vezetésével – bábkormányt állítottak fel.

Csak a második világháború végén, 1945-ben szabadították fel a partizánok az országot. Jugoszlávia 1946. január 31-én ismételten megalakult, immár Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság néven. Mivel nem kötelezte el magát a sztálini Szovjetuniónak, így némiképp nagyobb szabadsággal rendelkezett más kommunista államokhoz képest. Például nagyobb volt a szólásszabadság, valamint a magánvállalkozások létrejöttét is ösztönözték.

A jugoszláv egységet Josip Broz Tito testesítette meg. Aki pontosan Sztálin halálának évétől, tehát 1953-tól kezdve lett a Népköztársaság államfője. Tíz évvel később örökös államfővé választották, amely így – a Szovjetunióhoz képest külön utas politika ellenére is – diktatúrát jelentett. Tito egészen 1980-ig bekövetkezetett haláláig a jugoszláv népek egyesítésére törekedett. Minden erőfeszítése ellenére sem tudta azonban eltörölni azokat a mély gazdasági és nemzetiségi ellentéteket, amelyek a rendszerváltást követően a délszláv háború kirobbanását okozták.

Háborútól a békéig
Kelet-Európa nagyobb részében,1989-re a kommunista rendszerek összeomlottak. Horvátországban, még ebben az évben megalakultak a demokratikus pártok. Habár a horvátok igyekeztek elhagyni Jugoszláviát, azonban az ország területén jelentős számú szerb kisebbség élt. 1991 májusában ugyan a horvátok a függetlenségre szavaztak. A jugoszláv hadsereg azzal az ürüggyel, hogy meg akarja védeni a horvát határon élő szerbeket megtámadta az országot. Hosszú háború vette kezdetét, amelynek következményeként több mint 140 ezren meghaltak, ezrek tűntek el, és egymilliónál is több ember vált hajléktalanná. A délszláv háborúnak csak a NATO beavatkozásával, 1995-ben sikerült véget vetni.

Ezzel kialakult napjaik Horvátországa, amely a háború vége óta – többek között a fellendülő turizmusnak köszönhetően is – folyamatosan fejlődik. Az ország 2009-ben a NATO-hoz majd 2013-ban az Európai Unióhoz is csatlakozott.