Horvátország történelme több mint ezredéves múltra tekint vissza. Az ország területe kezdetben a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott. Nem így a horvátok, akik eredetileg a mai területüktől északabbra éltek, s csak a későbbiekben kerültek át a mai Horvátország területre. A középkorban az ország történetét folyamatosan nyugati befolyás alakította, amelynek vívmányait a horvátok napjainkig is megőrizték.

Római uralom és nyugati befolyás alatt
Egészen a római időkig vezethető vissza a mai Horvátország története. A terület annak idején a hatalmas Római Birodalom része volt, és Illíria provinciához tartozott. A térség legfontosabb városai Pula és Split volt, amelyek közül az utóbbi az időszámításunk szerinti negyedik században arról vált híressé, hogy Diocletianus császár ide vonult vissza uralkodását követően. Miután a barbár hordák elözönlötték a Nyugat-Római Birodalmat, az Impérium többé nem tudta ellenőrzése alatt tartani a területet. Az 5. század végétől így Illíria a Bizánci Birodalom részévé vált.
Ahogyan Európa középkorban újjászületett, úgy figyelhető meg a nyugati kultúrák hatása is Illíria területén. Az ezredforduló idejéig Frank Birodalom keleti térhódítása, majd a középkor második felében a Velencei köztársaság befolyása figyelhető meg. Szerencsére a horvátok ezen épületek többségét az idők során mindmáig megőrizték, így a horvát városok többségében ma is megtekinthetjük a velencei kultúra örökségét.

Irány dél!
Valószínű, hogy az ókorban még a horvátok a Kárpátok északkeleti oldalán éltek. A nép őshazája a Propjaty folyó környékén volt, amelyet Fehér-Horvátországnak neveztek. A horvát őshaza tehát valahol a mai Lengyelország déli részén, Krakkó városának környékén helyezkedett el.
Mai területüket a Bizánci Birodalomnak köszönhetik. A horvátokat Hérakleiosz, bizánci császár a 7. század közepén telepítette át a jelenlegi helyüktől közel 900 km-re délebbre fekvő területekre. A korai horvát állam így Dalmatia és Pannonia provinciák területén jött létre. A Balkán-félsziget nyugati részére érkező törzsek szláv nyelvet beszéltek, és két fejedelemséget alapítottak: az északi részen Pannon-Horvátországot, míg a déli, tengerparti részeken, a Tengermelléki Horvátországot. Ez a kettőség társadalmi, valamint kulturális szempontból a későbbiekben is nagymértékben meghatározta a horvátok életét.

Kelet és nyugat között
A magyarok Kárpát-medencébe való bejövetele előtt a korai horvát állam az Avar Birodalom uralma alá tartozott. Ebből a korból eredeztethető - Baján, avar vezér nevéből - a bán méltóságnév. A báni cím a Horvát Fejedelemség részkormányzóját, csaknem társuralkodóját jelentette. A honfoglalást követően az északi terület a Magyar Királyság részévé vált, míg a déli terület a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került.

Horvátország földrajzi fekvése a középkorban sajátosnak számított. A középkori horvát állam ugyanis a Frank Birodalom és a Bizánci Birodalom között jött létre. Ebből kifolyólag az ütközőponton fekvő országnak választania kellett keleti és nyugati kereszténység között. A szláv népek közül a horvátok, már a 9. században felvették a kereszténységet, a 10. században pedig a római pápaság támogatásával hozták létre államukat. Azokon a dalmát területeken, ahol a bizánciak uralkodtak, frank hittérítők keresztelték meg az ott élő horvátokat. Azon tény pedig, hogy a korai horvát állam elsőként csatlakozott a nyugati kereszténységhez, alapvetően meghatározta a történelem irányát az elkövetkezendő évszázadokban is.

Igaz, hogy Horvátország három évszázad múltán, elvesztette politikai függetlenségét. A nemzeti dinasztia kihalása azonban nem befolyásolta azt, hogy államisága, valamint területi különállósága a középkorban végig fennmaradjon.