nyaralás keresése

UNESCO VILÁGÖRÖKSÉG

Split Szent Jakab katedrális, Šibenik Starigradsko polje Dubrovnik Trogir Euphrasian Bazilika Porec Plitvice Euphrasian Bazilika Porec Plitvice Starigradsko polje Trogir Dubrovnik Dubrovnik Split Szent Jakab katedrális, Šibenik

UNESCO VILÁGÖRÖKSÉG

Az UNESCO Világörökségi listáján 18, az emberiség közös örökségét képező, különleges jelentőségű horvát helyszín szerepel. Közülük 7 kulturális-történelmi emlék illetve természeti szépség, 11 pedig szellemi kulturális érték, mégpedig szokások, rituálék, fesztiválok, művészeti előadások, valamint a hagyományos mesterségekhez kapcsolódó tudás, készség és művészet.

Horvátország az UNESCO Világörökségi Listájának élén található, így amikor vakációját az Adrián tölti, ne felejtsen el meglátogatni néhányat ezek közül a kincsek közül!

A Diokleciánusz Palota és a középkori Split - Diokleciánusz római császár keresztény székesegyházzá átalakított egykori mauzóleuma harmonikus egészet alkot a középkori épületekkel az ókori nyáripalota-komplexum falain belül. A császári palota a késő-ókori építészet egyik legjelentősebb műalkotásának számít nem csupán egyes eredeti részeinek és az építmény egészének megőrzött állapota okán, de a korai keresztény-, bizánci- és kora középkori művészet előhírnökeinek tekinthető számos egyedülálló építészeti forma miatt is. A katedrális a középkorban, az ókori mauzóleum építőanyagának felhasználásával épült. A római falak között harmonikus egységet alkotnak a tizenkettedik- és tizenharmadik századi román stílusú templomok, a középkori erődök és a gótikus, reneszánsz és barokk paloták.

Szent Jakab-katedrális, Šibenik - a teljes egészében kőből, kötőanyag nélkül épített šibeniki katedrális jól példázza a XV-XVI. század építészetét. A katedrális, ami 105 éven keresztül épült, a reneszánsz építészet egyedülálló példájának számít a külső apszison sorakozó 71, emberfejet formáló kőfaragásnak köszönhetően. Az 1431 és 1535 között épült Szent Jakab-katedrális a műemléki művészet területén a XV. és XVI. században az Észak-Itália, Dalmácia és Toszkána között végbement fontos kölcsönhatásokról tanúskodik. A három építőmester - Francesco di Giacomo, Juraj Dalmatinac és Nikola Firentinac - egy teljes egészében kőből készült szerkezetet fejlesztett ki, egyedülálló technikát használva a katedrális kupolájának megépítéséhez. Az eredmény egy harmonikus belső elrendezésű, teljes egészében kőből emelt építmény, ami a katedrálison belül abszolút összhangot sugároz.

Plitvicei Tavak Nemzeti Park, 16 vízesésével a legismertebb karsztképződmény Horvátországban, amelyet Európa egyik legszebb természeti képződményének tartanak. Plitvice szépsége és különleges vonzereje a mésztufának és a mésztufát képző növényeknek köszönhető. A mésztufa képződéssel és a folyó medrének formálódásával jött létre a 16 tóból álló, kivételes természeti egységet alkotó Plitvicei tórendszer, melynek sűrű erdeiben medvék, farkasok és sok egyéb ritka állat- és növényfajta is honos.

Trogir Történelmi Óvárosa - Trogir városa megőrizte a középkori erődváros szerkezeti elemeit, melynek jellegzetessége az utcák és terek sajátos elrendezése valamint a jellegzetes vallási és világi épületek, amelyek miatt Trogir felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára.
Trogir kiváló példája a városi folytonosságnak. A szigetre épült település egymást derékszögben metsző utcái a hellenisztikus korból származnak - a csinosítást a későbbi korok uralkodói is folytatták egyedülálló köz- és lakóépületekkel, illetve erődökkel. Csodálatos római templomait kivételes reneszánsz és barokk épületekkel egészítették ki. A legjelentősebb épület Trogir katedrálisa, melynek nyugatra néző kapuja Radovan mester remekműve és a horvátországi román és gótikus művészet legjelentősebb példája.

Az Euphrasius Bazilika püspöki műemlékegyüttese Poreč történelmi belvárosában - ez az ókeresztény bazilika a kora-bizánci építészet egyik legszebb példája. A bazilika, amely a nevét Euphrasius püspökről kapta, aranyozott mozaikjairól híres. A poreči katedrális-együttes arról az Euphrasius püspökről kapta az Euphrasius Bazilika nevet, aki a VI. század közepén teljes körűen átépíttette, és a világhírű mozaikokkal díszítette a katedrálist. Az Euphrasius által elrendelt átépítés előtt ugyanezen a helyen legkevesebb két kora-keresztény épületegyüttes is volt. Porečben már a 4. században gyökeret vert a kereszténység - a bazilika, az előcsarnok, a keresztelőkápolna, valamint a püspöki palota az egyházi építészet rendkívüli példányai, míg maga a bazilika különleges módon egyesíti magában a klasszikus és a bizánci elemeket. A szentélyt gazdagon díszítő figuratív mozaikok ezen műfaj legjelentősebb alkotásai Európában.

Dubrovnik Óvárosa - Az Adria gyöngyszeme a XIII. századot követően tett szert jelentős hatalomra a Földközi-tenger vidékén. A város a Kelet-Adria horvát partszakaszának déli részén található. A késő-középkorban megtervezett város a Srđ-hegy aljában lévő történelmi központjával az évszázadok során sikeresen megőrizte a városfalak által behatárolt páratlan urbanisztikai egységet, és kiemelt helyet foglal el a városépítészet történetében. Bár az 1667. évi földrengés jelentős pusztítást vitt végbe Dubrovnik épületeiben, a városnak sikerült megőriznie gótikus, reneszánsz és barokk templomait, kolostorait és szökőkútjait.

Stari Grad-i síkság - a legnagyobb termékeny síkság az egész adriai szigetvilágban, melyet még Kr. e. 384-ben geometriai pontossággal szőlő- és olíva ültetvények olyan parcelláira osztottak, amelyek a mai napig gyakorlatilag ugyanúgy megmaradtak. A Stari Grad-i síkság 2008 júliusában felkerült az UNESCO Világörökségek Listájára. A nemzetközi szervezet kiemelte, hogy a Síkság szőlő- és olíva-ültetvényei az első ógörög gyarmatosítók óta gyakorlatilag vajmi keveset változtak és így az ókorban alkalmazott mértani felparcellázás kivételes példáiként maradtak fenn.

Kr. előtt 385 nyarán az Égei-tenger Pharosz szigetének azonos nevű városkájából egy körülbelül száz családból álló csoportot indítottak útnak az ókori görögök által Jón-öbölnek nevezett Adria felé, hogy aztán ott kolóniát alapítsanak. Célpontjuk Hvar szigete volt, régi néven Fiteja, a csoport vezetője pedig Okist volt, kinek többek között az is a feladatai közé tartozott, hogy az új területen a földet igazságosan felossza a telepesek között. A síkság közepén - azon a helyen, ahonnan gyakorlatilag az egész terület belátható - jelölték ki a kiinduló pontot, az ún. omfaloszt. Egy groma nevű egyszerű mérőeszköz segítségével mérték le a síkságot, majd felosztották 1x5-ös stádiumú (ókori görög mértékegység) parcellákra, ami megközelítőleg 180x900 méternek felel meg. A tulajdonosának nevével jelölt határköveket is kihelyeztek, de a szigeteken és a parton élő illírek tetszését ez a földosztás nem nyerte el, ezért Kr. e. 384-ben támadást intéztek a település ellen. A görögök azonban legyőzték az illíreket, és ezzel az ő fennhatóságuk alatt maradhatott a teljes Stari Grad-i síkság, az adriai szigetek legkiterjedtebb termőföldje. A telepesek hamarosan lakó- és melléképületeket kezdtek emelni a síkságon, saját birtokaikon. A fényűző épületek a római korból származnak - mindeddig mint egy 60-nak a maradványait tárták fel.
Napjainkban a Stari Grad-i síkság a Földközi-tenger térségében a legjobb állapotban fennmaradt ókori-görög területegység.
Ügyfélszolgálat:
00 386 41 838 697